Connect with us

Teszt: Samsung Series 9 – fekete mágia

samsung series 9

Laptop tesztek

Teszt: Samsung Series 9 – fekete mágia

Nem varázslat, hanem kőkemény mérnöki munka, amivel megbabonáz a Samsung új notebookja. Hívhatnánk akár lapostopnak is de mégsem a kinézete az, ami miatt magáénak szeretné az ember. Figyelem! Erős vágyakat ébresztő írás következik…

Aki nem látott még ilyen vékony készüléket, az nem látott semmit. Vannak az ember életében – és még a sokat látott tech újságíró életében is – meghatározó pillanatok. Ilyen pillanat az, amikor az ember először kézbe vesz egy Samsung Series 9 notebookot. Mi változik meg ekkor? Hát kérem minden, amit a notebookokról gondolnánk. Ettől a perctől kezdve minden más notebook durva, fejszével faragott vacaknak tűnik. Minden képernyő színtelen, élettelen, beopálosodott. És minden más gép ólomnehéz, tetűlassú. Szóval az élet nem lesz már ugyanaz és ha nem is engedhetjük meg magunknak (a legolcsóbb helyen is 325 ezrest kérnek el érte), soha többet nem fogjuk kiverni a fejünkből. Hát ezt tette velem a Samsung, megjegyzem nem először. Megint valami olyat sikerült összehozni Koreában, aminek nincs párja.

A száraz tények elérhetőek a Samsung Series 9 hivatalos weboldalán, ide kattintva. Magyarul. Persze az egy dolog, hogy különböző szavak vannak magyarul egymás után leírva, de vajon fel tudjuk-e fogni, mit is jelentenek valójában? Nos, arra teszek kísérletet, hogy mindezt elmagyarázzam. Kezdjük azzal, ami elsőre feltűnik, azaz a méreteivel. Nos ez a vékony kialakítás elsőre annyit jelent, hogy a készülék viselése, azaz magunkkal hordozása körülbelül olyan kényelmes, mint egy tableté. Egy tábla kényelméért kapunk teljes funkcionalitást, kompromisszumok nélkül. Felejtsük el tehát azt, ami elsőre eszünkbe jut arról a szóról, hogy notebook, mert ez itt kérem olyan kicsi és főleg olyan vékony, hogy bizony teljesen más élmény. Hasonlót sem éreztem még soha életemben.

A következő rövidítés három betűs: SSD. Abból pedig egy 128 GiB-os. Mit jelent ez? Hát azt, hogy úgy gyors, hogy közben nem kevés. Aki találkozott már SSD-s, azaz mozgó alkatrész nélküli háttértárolóval szerelt net-, illetve notebookal, az tudja, hogy ijesztően gyorsak tudnak lenni, amely gyorsaság a bekapcsolástól a rendszer felállásig eltelt időben mutatkozik leginkább, de minden olyan műveletben tetten érhető, ahol a Windowsnak a háttértárhoz kell nyúlnia. Szeretjük tehát az SSD-ket, de az a bajunk velük, hogy általában kicsik. Így aztán a gyorsaság oltárán kell feláldoznunk a tárolható adatok mennyiségét. Na, itt ez a kompromisszum nem érezhető, hiszen a mindennapi használatban, ha nem toljuk tele mindenféle felesleges szeméttel a “vinyót”, nem kell gondolkodnunk a törölgetésen, helytakarékosságon. Igaz, hogy van már manapság nagyobb SSD is, de 128 GiB bőven elég, s a jót könnyű ám megszokni.

A hálózati kártya naná, hogy gigabites, bár nem kicsit kényelmetlen, hogy a vékony készülékház miatt a hagyományos hálózati csatlakozó nem fért el, így egy kis adapterrel – amit kapunk a dobozban – lehet csak hozzáfűzni a hálózathoz. Vezetékesen legalábbis. A vezeték nélküli képességek között ugyanis szerepel egy olyan wifi, ami számomra megint csak varázslat. Nem találkoztam még – eddig – olyan wifis eszközzel, amely egy combosabb mkv filmmel megbirkózott volna és akadás nélkül továbbította volna a hálózati meghajtómról azt. Konkrétan: hiába vettem meg az egyik legjobb routert, hiába vettem b/g/n-es wifivel rendelkező eszközöket, a vége az lett, hogy fúrhattam meg az ajtófélfát és vezethettem át a Cat5e kábelt a hálóba, hogy ott is nézhessük a nagy bitrátájú filmeket. Erre most meg itt ez a notebook, ami meg valami csoda folytán úgy játssza le a legdurvább filmjeimet wifin keresztül is, hogy meg se nyekken. Azon vettem észre magamat, hogy végignéztem egy olyan filmet, amibe csak bele akartam kukkantani, fut-e rendesen.

Persze a megbabonázottságomnak nem csak ez volt az oka, hanem az is, hogy valami olyan képernyőt sikerült bele tenni, amihez hasonlót megint csak nem láttam. Ekkorában, azaz 13 coll felett legalábbis. Mert van nekem nagy felbontású Samsung képernyőm a Note-ban és abba is a színei miatt szerelmesedtem bele – meg korábban a GalaxyS és S2-nél is ez volt a helyzet, de ez a 16:9-es matt LED HD megint valami olyan, amitől elakad a lélegzet. Nem lehet szavakba foglalni, látni kell! Eleve az, hogy matt, magasra kiemeli a manapság annyira divatos, mindent visszatükröző vackok közül, amiket a gyártók erőltetnek. Én meg gyűlölök. Lenyomják a torkunkon a fényes kijelzőket, akár tetszik, akár nem. Nekem meg nem tetszik. Mégpedig azért nem tetszik, mert amikor a képernyőt nézem, akkor a képernyőt szeretném látni és nem magamat, meg a mögöttem lévő tájat. És ha már valami notebook, uram bocsá’ szeretném néha világosban is használni, amihez fényes kijelző esetén olyan fényerő és ezzel együtt ugyebár energia kell, ami vagy eleve nincs meg a készülékben, vagy ha megvan, lezabálja az akkumulátort. Na, a Series 9 képernyője nem tükröződik, a színei viszont gyönyörűek és a fényviszonyokhoz alkalmazkodva változtatja a fényerejét. Ezt is könnyű ám megszokni.

Intel Core  i5 Processzor 2467M (1,6 GHz, 3 MB L3 Cache), mondja a specifikáció következő sora, ami a kipróbálása előtt megint csak egy érthetetlen karaktersorozat. Amikor meg kipróbáljuk, azt vesszük észre, hogy alig van valami, amivel ezt meg lehetne akasztani. Amit egy notebooktól elvárhatunk, azt – bátran állítom – kompromisszumok nélkül teljesíti. Főleg, ha mellé vesszük még azt az Intel HD Graphics 3000 grafikus processzort, ami megtámogatja. A 64 bites Windows 7 Home Premium és a neki adott 4 GiB 1333 MHz-es DDR3 rendszermemória is megteszi áldásos hatását még akkor is, ha pont a memória rontja le a Windows-élményindexet 5,9-re. Ha a memória kicsit jobban teljesítene, akkor ez az index 6,4 lenne, ami egy notebooktól nem rossz ám, bár az 5,9 sem…

Amikor a touchpadot először meglátjuk, nem értjük, miért ekkora. Aztán a használata során rádöbben az ember. És egy napi használat után – mert ugyebár ez a touchpad több érintés érzékelésére is alkalmas – azt nem értjük, hogyan tudtunk eddig nélküle élni. A multitouch ugyanis nem csak érintőképernyős telefonon trueway, hanem egy notebookon is. Nagyon feldobja a kezelhetőséget és amikor vissza kell térni a nyögvenyelős, sima touchpadra a saját laptopon, az ember megfogadja, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is kell egy ilyen lapos! Vagy ha az nem is, de egy többérintős touchpad mindenképpen. A weboldalak nagyítása és ezen belül például a Google Maps kezelése, de úgy általában mindenféle olyan szoftver vezérlése, amiben az ember gyorsan szeretne zoomolni, ezzel az igazi. Más, gyors, természetes. Szívfájdító, hogy erre még éveket kell várni a kommersz kategóriában…

A sok lelkendezés után némi negatívum. Én, aki számos prezentációt adok elő  – tanítok is, konferenciákon is – bizony abba ütköztem vele – és egyéb HDMI csatlakozós Samsung cuccommal is ,- hogy a hajamra kenhetem én mindaddig a HDMI kimenetet, ameddig az előadások helyszínén, a kivetítőkben csak elvétve van HDMI bemenet. Kis hazánkban sajnos nem jellemző, hogy céges környezetben – és főként az iskolákban és az állami hivatalokban – azért lecseréljék a kivetítőt (ha van egyáltalán), mert nincs rajta High Definition Multimedia Interface. Nos, leborítékolom, hogy a (nagy nehezen) beszerzett kivetítők, amelyek csak VGA bemenettel rendelkeznek, mindaddig húzni fogják az igát, amíg ki nem lehelik a lelküket. Márpedig ha így van, akkor az, aki hozzám hasonlóan olyan balgaságra adja a fejét, hogy lecseréli a jó kis analóg kimenettel rendelkező munkagépét egy csak HDMI-vel rendelkezőre, az még évekig dughatja a HDMI kábelt ahová gondolom, de a kivetítőkbe bizony az esetek többségében nem.

A legjobb variáció, amivel találkoztam eddig az volt, hogy a kivetítőn van ugyan HDMI csatlakozó, de a kivetítő maga a plafonra van szerelve, így – hacsak nem mászkálunk 5-10 méteres HDMI hosszabbítóval – ezekre sem fogjuk rádugni a laptopot. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a tesztünk tárgyát képező notebook HDMI kimenete micro méretű, így egy átalakító is kellene hozzá, amit viszont nem kapunk a dobozban. Van nekem persze MHL kábelem, mégpedig Samsung gyártmány (a Note-omhoz vettem, azzal működik is megfelelően), de ezt sem tudom sehová bedugni, mert – ahogyan a nevében is benne van – Mobile High-definition Link kábelről van szó, amit tehát mobil eszközök nagy felbontású csatlakoztatására terveztek. Úgyhogy ez a vonal is, zsákutca. Azt pedig remélem jól gondolom, hogy aki egy ilyen laptopot vásárol, az szeretné esetleg a nagy felbontású kimenetét is használni és főként nem arra, hogy odahaza a lapos tévére kösse vele a notebookot (arra ott a fillérekért kapható médialejátszó), hanem az elébb említett prezentációs célokra. Na, ez nem nagyon, helyesebben nagyon nem fog menni. Pedig annyira szerettem volna vagánykodni ezzel a szuper notebookkal. Nem jött össze.

Nem nagyon tetszett az sem, hogy a notebook egyrészt nagyon gyűjti az ujjlenyomatokat, másrészt nagyon gyűjti a szöszöket. Persze igaz, hogy amit használunk, az használódik és ne várjuk el semmitől, hogy mindig új marad. De azért az túlzás, hogy a készüléktesten jól látható zsíros foltok jelennek meg, amelyeket nem egyszerű letörölni és a billentyűzet már egy nap használat után is úgy néz ki, mintha egy baromfiudvar robbant volna fel mellette annak összes pihéjével.

Összegezzük tehát a Series 9-jelenséget, aminek eredményeképpen az embernek óhatatlanul birtoklási vágya támad? A képlet egyszerű: csinálj olyat, amit senki más. Tegyél bele mindent, ami belefér és még vagy 3-4 dolgot, ami nem fér bele, de hozzá lehet csatlakoztatni. Mindezt lásd el olyan külsővel és használj olyan anyagokat és olyan összeszerelési minőséget. hogy méterekről látsszon: ez valami más. Ja, és adj hozzá három év garanciát, megnövelve ezzel az értékállóságát is. És ha mindez megvan, kész is a fekete mágia. Amitől az áldozat nem képes szabadulni.



Szólj hozzá!

További Laptop tesztek

Samsung Series 9

  Megjelenés éve: 2012
  Pro:  
  - Extrém vékony, Gyönyörű külső, SSD, Multitouch pad, Gyönyörű kijelző
 
  Kontra:  
  - Magas ár, szösz- és ujjlenyomat-érzékeny, speciális csatlakozók
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 13,3"
  • kijelző felbontása: 1366x768"
  • kijelző típusa: LED HD 16:9"
  • eszköz mérete: 328,5x227x15,9~16,3 mm
  • tömeg: 1310 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: Intel® Core™ i5 Processzor 2467M (1,6 GHz, 3 MB L3 Cache)
  • memória: 4 GB
  • háttértár: 128 GB
  • SSD:  
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: HDMI, RJ45 (LAN), USB3, USB2,
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 1,3 Mpix
  • hangkártya:: SRS 3D
  • videókártya: Intel® HD Graphics 3000 grafikus processzor
  • ujjlenyomat olv.:  
  • optikai meghajtó:
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil:
  • WiFi: 3 x 3 802.11 abg/n (max 450 Mbps)
  • Bluetooth: V3.0
  • GPS:
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Windows7 Home Premium
  • spec. szoftverek: Samsung Update Plus, Easy Display Manager, Easy Battery Manager, Easy Network Manager, Easy SpeedUp Manager, Adobe Acrobat Reader, Samsung Support Center
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 6 cellás Lítium Polimer akkumulátor
  • tapasztalat:
 

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Technokrata a Face-en

Tesztek